Nagyon boldog vagyok, hogy tegnap Ramsay-nél Dave lett a befutó, igazán megérdemelte a győzelmet! Remélem hamarosan folytatódik a sorozat a 7.évaddal, de addig is szívesen ellátogatnék az Araxiba Davehez egy jó vacsira :)
Ma ismét 8.-a van, azaz jön a „maca” behajtani a havi lakdíjat :) és mivel munkanélküli státuszban vagyok (még), én nyertem meg a lehetőséget, hogy fogadhatom a behajtónkat, aki nem más, mint egy tőlünk alig néhány évvel idősebb csaj: férfiszemmel tipikus dögös maca, női szemmel inkább felturbózott plázacica IQ-lighttal. Tényleg ne értsetek félre nem ítélek a külső alapján, de nála a belső is csak rontott a helyzeten :)- nah mindegy is végülis azt a havi fél órát kibírom, de hogy hogyan is történik!?
Már reggel (ugye kinek mi a reggel, tehát olyan 10körül) telefonál, hogy mikor érkezik. A megígért időpontban telefonál egy új időpontot megadva, és ezt minden alkalommal párszor eljátsza, úgyhogy az ilyen napokra nem lehet fix programot szervezni. Amikor valóban már itt van a közelben rámcsönget, hogy menjek már le parkolóhelyet foglalni neki (valóban elég forgalmas a hely és vadászni kell a parkolóhelyeket). Végre megérkezik, leparkol a kis terepjárójával (olyan nőcisen, már a kocsisor dudál mögötte, de amikor kiszáll és megereszt egy mosolyt mindig elhallgatnak, nem is értem a pasikat :). Mindig megcsodálom az épp aktuális új frizuráját és műköröm csodáját, hozzá képest egy kaméleon egy szürke kisegér. Felmegyünk, csinálok neki egy kancsó kávét (coffein-függő) ő addig körbeszaglászik nem következett-e be valami irreverzibilis változás a lakásban, majd kávészürcsölgetés közben elmeséli, az aktuális barátjának történetét, tőlem persze mindvégig semmit sem kérdez, végül felmarkolja, az általunk „véres verejtékkel „ megkeresett pénzt és már viharzik is el a következő lakásba… igen, ugyanis nem csak ez az egy van neki.
A lakásról még nem is meséltem, szóval egy igazi trendi csajlakás, amerikai konyhás (ami rendszeresen tanúja szárnypróbálgatásainknak-bár egyikünk se konyhatündér, de már születtek meglepő eredmények) nappalival és 1-1 félszobával, amit Anettel már mindketten szépen kicsinosítottunk. Sok munka nem volt vele, mert nemrég lett felújítva, így csak néhány alap bútordarabot kellett csak beszereznünk. A város közepén van, úgyhogy szinte bárhova eljutok 30perc alatt… nah ez olyanra sikerült, mintha egy lakáshirdetés lenne :D pedig nem, eszünk ágába sincs felajánlani ezt a kis ékszerdobozt senkinek. Nagy szerencsénk volt, hogy sikerült megszereznünk nem is túl drágán, amiben volt egy kis protekciónk, mivel apum az építőiparban dolgozik, felhasználta a kapcsolatait érdekembe. Ha már drága egyetlen szemefénye kirepül a családi fészekből, legalább jó helyen tudja ő-t a nagy, büdös fővárosunkba. Azért ne gondoljátok, hogy nem kell fizetni, dehogynem csak ár/minőség arányban sokkal jobb így a gyerek fekvése :)
Nah mennem kell, mert állítólag most már tényleg mindjárt ideér :)
